Saját:

Franco: Még nem válaszoltál! Van valami közted és Flor között? - Flor Franco, háta mögött az ajtóban áll. Fede ránéz, a lány bólogat, h ne mondjon semmit. – Nos!

Fede: Hogy érted, hogy van valami köztem és Flor között?

Franco: Úgy, hogy te vagy-e az, akit szeret! És ő az, aki megőrjít téged? - Fede zavartan nevet.

Fede: Tisztában vagy vele, h mit beszélsz Franco!?..

Fede vélemény Max Fritzenwalden-ről: (mielőtt még találkoztak volna)

Ha engem Frigo-nak neveznek, ő nem tudom mi lesz! Friz nagybácsi szigorral nevelte.

Fede: Szeretném, ha nem veszekednétek, vagy kiabálnátok, és legfőképpen ne rohangáljatok a házban, világos?

Flor: Igen! Szóval legyen úgy, mint a temetőben.

Pipa (Max) Flornak:

Pipa: Tudod nekem nagyon tetszel, mint a ház bébiszittere értem is felelős vagy…

Erre a mondatra Fede felfigyel, Franco közbeszól:

Franco: Nem, Pipa, nem! Várj csak, csak a kicsikért felelős… - elcipeli Maxot.

Franco elment Brazíliába

Dominiq és Raberta Flort a konyhába ráncigálja, megjelenik Fede:

Fede: Flor!

Roberta: Jobb, ha mi lefekszünk, késő van már.

Dominiq: Nagyon álmos vagyok.

Flor: Megyek veletek én is!

Fede: Florencia, várj! – Flor megfordul – Te nem mentél el?

Flor: Nem, mert… mert egyszer csak azt gondoltam… a gyerekekre gondoltam, meg hogy hiányozni fogok nekik – Fede közelít Florhoz – szegények, Gréta nem bír majd velük, és...

Fede: Nem hiszem el.

Flor: Nem hagyhatom itt azokat, akiket szeretek, Don Frigo.

Fede: És az álmod a tengerről?

Flor: Annyi beteljesületlen álmom van, eggyel több. Holnap teszek egy kis sót a vízbe, és olyan lesz.

Fede: Flor, esküszöm, hogy egyszer majd...

Flor: Don Frigo, kérem...

Megjelenik Delfina.

Fede Flor szobájában, miközben Flor az ajtó mögött van:

Hát itt vagy, varázsfa! – Fede megfog egy levelet – Szóval Flor itt hagyott minket... Szerelmem. Soha nem felejtelek el, soha... Mi lesz most velem?

Flor gondolja: Mi lenne, ha itt hagynád a gonosz boszorkát, és együtt mennénk a boldogság felé, én hercegem.

Megjelenik Delfi...

Delfina elájult és Fede fogja:

Flor: Segítsek esetleg valamit?

Fede: Ne, ne segíts, egyedül is bírom – felemeli Delfina-t.

Flor: Istenem, majdnem bevágta a fejét, Don Frigó - csattanás (Delfi fejét beverte Fede?) – Majdnem megölte! – még egy csattanás (újabb fejtörés a boszi számára)- Micsoda csapás! De a boszorka megérdemli, de a baba... Szegény kicsike. Szegényke, ilyen anyával!

Malala elpróbálja a reklámja szövegét, de nem megy neki. Van egy ötlete:

Leteszem a földre magam elé, és majd felolvasom. Oh, jaj, igen, ez jó! Na jó, el is próbálom! – Lehajol, h lerakja a papírt, amikor az olajt, amit a serpenyőbe öntött MAGÁRA borítja J

Flor indul ki a konyhából, megjelenik Pipa:

Pipa: Hello, ragyogó Múzsám! Hogy vagy?- Fede felkapja a fejét.

Flor: Mit mondtál?

Pipa: Ragyogó Múzsám.

Flor: Oh, Múzsa, Múzsa – kimegy a konyhából, Fedére néz – Múzsa!

Flor beszélget Maia-val a szobában, arról, hogy el fog szökni, ha Fede nem változik meg. Federico ezt meghallja az ajtón keresztül. Flor kilép a szobából, meglátja Frigót, becsukja az ajtót. Nem szólalnak meg, nehogy Maia rájöjjön, h Fede hallotta, amit mondott. Mutogatnak valamit, Flor odalent, míg Fede a szomszéd szobában akarja megbeszélni a hallottakat.

Fede és Flor kertben:

Fede: Florencia, én szeretnék újra jóban lenni Maia-val, de ez már túlságosan elfajult.

Flor: Aj, hagyja már ezt! Ha szerelemről van szó, semmi sem túl közeli vagy messzi. Nézzen rám, én közel vagyok, mégis szeretnék távol lenni... Mert nem bírom kiverni a fejemből.

Fede: Ahogy én sem bírlak téged.

Flor: És ez baj?

Fede: Igen baj, mert az embernek muszáj... uralkodnia önmagán – Fede telefonja csörög. (Delfina hívja)

Flor: Megölöm bárki is az!

A hívás után Maia-ról és Matu-rúl beszélnek, amikor Flor kifakad:

Flor: Semmit sem tud a szerelemről!

Fede: Florencia, ne kezd, illetve ne folytasd. 

Flor: Folytatom, és befejezem, ha tudná mi a szerelem, Delfina nem várna gyereket! –Flor elmegy.

Fede: Igazad van, teljesen igazad van.

Fede legjobb mondata, Delfinának mondja:

Nem akarlak feleségül venni. Nem akarlak.

Flor benyit a dolgozószobába:

Flor: Don Frigó! Mi a baj? – meglátja, hogy Fede sír – Don Frigó!

Fede: Csak az, hogy úgy érzem, mintha kőből lennék. Gőgös vagyok, mindenkit elveszítek, mert nem tudok megváltozni! Maia a húgom, mégsem értem meg. Matias a legjobb barátom, és nem értem meg, de ő sem ért meg engem. Nem tudom egyszerűen kitépni a szívemből, ahogy téged sem tudlak kitépni onnan!

Flor: Jaj, Don Frigó, meghasad a szívem, hogy így látom.

Fede: Magányos vagyok...

Flor: Nem.

Fede: De...

Flor: Nem, Don Frigó, nem.

Fede: Túl büszke vagyok és makacs, igazi csődtömeg...

Flor: Nem csődtömeg. Figyeljen ide, figyeljen rám! A Testvérei szeretik, imádják, akkor is ha veszekszik velük, maga a legjobb báty a Földön. Higgye el, hogy ez így van!

Fede: Ne hagyj el engem, Flor, kérlek. Kérlek, Florcita, ne hagyj most el te is.

Flor: Don Frigó!

Fede: Kérlek...

Megjelenik Franco...     

Flor: Csinálok... egy listát az összes hazugságról, amit eddig mondtam, hogy ne felejtsem el őket. Legalább magamnak ne hazudjak – papírt és ceruzát vesz elő – 5 évesen megittam az összes tejet Titina nénikém házában. – folytatja az összeírás, ír, ír még mindig ír, tép a jegyzetfüzetből a lapokat, tépi, csak tépi... – Nincs elég papírom!  

Flor: Most, hogy mindent tisztáztunk, lecsukja az én Frigómat?

Franco: A Frigódat? Mióta a tiéd?

Flor: Jaj, ez csak szófordulat volt. – elmegy.

Flor: Don Frigó, mit csinál itt félmeztelenül? Rosszul érzi magát?

Fede: Igen.

Flor: Nem érzi jól magát, mi történt? Mi baja van?

Fede: Menthetetlenül beléd szerettem!

Fede és Flor a konyhában tortát esznek, éjszaka:

Flor: Don Frigó, tudja mit szokott mondani a mamám?

Fede: Nem, mit?

Flor: Azt, hogy a férfit a gyomrán keresztül lehet megfogni. Maga szerint így van?

Fede: Nem tudom, ő jobban tudja.

Flor: Tudja, mit gondolok? Igaza van, ha itt maradnánk 15 percig, többre jutnánk, mint eddig valaha.

Fede: Gondolod?

Flor: Akarja, hogy bebizonyítsam? Például kié ez a finom falat? – a kezében egy kanál süti, és Fedére mutogat.

Fede: Az enyém.

Flor: Nem. Sokkal szexisebben. Még egyszer, kié ez a falatka?

Fede (szexisen): Az enyém.

Flor: Oh, ez szuper volt!

Fede: Kösz.

Flor: Magának adom – nyújtja Fedének a kanalat – az enyém! – és bekapja a falatot.

Fede: Nem, mert az enyém lesz – és megcsókolja.

Flor Delfinát játssza:

Tomas: Figyelj, ha úgy akarsz viselkedni, mint Delfina, akkor nem kell megvédened. Inkább hozz egy fejszét, hogy Fede széthasítja a fejemet!

Fede (dolgozószobában gondolja):

Könyörögve kérlek, ha megmented a gyerekem, én... megígérem, hogy kitörlöm Florencia képét a szívemből, örökre, örökre, örökre, örökre.

Flor (a szobájában):

Élet tündérei, azt kérem, adjátok, hogy a Jégcsap gyereke jól legyen. Ha nem esik baja, én ígérem... megígérem, hogy kitépem a szívemből örökre!

Franco megtudta, hogy Fede és Flor szeretik egymást:

Franco: Azt hittem, hogy te más vagy, hogy őszinte vagy. De tévedtem, becsaptál!

Flor: Bocsáss meg, esküszöm, hogy nem akartalak, megbántani, én csak...

Franco: Kérlek, ne hazudj, most is hazudsz. Nem látod, hogy most sem vagy őszinte. Te vagy a legnagyobb hazug a világon... (Pofon, Flor felpofozta Francót)

II.

Franco (Fedének):

Te sunyi! Ne merj nekem az erkölcsről beszélni, mert leköplek!

III.

Flor: Na és mit csinálnak Francóval, aki lelökte a bátyját az első emeltről?

IV.

Fede hallja, hogy Francónak a telefonba valami őrült nőről beszélnek. A fiú leteszi a kagylót:

Franco: Rajta, Fede, menj, keresd meg Flort – Fede ijedt arccal néz – Már biztosan azon töpreng, hogy megöltük-e egymást.

Fede: Őrült... Milyen őrült nő? – összenéznek – Ne, ne, ne...

Franco: Flor!

Fede: Ne, ne, ne... Flor! – kirohannak a szobából.

Delfina: Szívem, beszélnünk kell az esküvőnkről. Túl sok a tennivaló, én nem bírok el mindennel, kéne egy wedding palner – Fede kérdően ránéz – azaz egy esküvő szervező.

Fede: Tudok angolul.

Flor: Fel is pofozom magam, hogy ne mosolyogjak annyit, mert a végén még megfázik a fogsorom.

Fede (Carlosnak – Flor bácsikája): Tudja, ha nem én vagyok az, aki boldoggá tudja tenni Florenciát, akkor én vagyok az a férfi, akinek összetörik a szíve, ha vele valami történik, érti?

Carlos: Nem.

Fede: Nem érti. (őszintén és sem értem)

Fede: Flor, Florencia! Mi van veled, úgy csillog a szemed?

Flor (gúnyosan): Kifényesítettem viasszal, hogy szebb legyen, sikerült?

Fede: Florencia, kérlek, ne beszélj így velem.

Megérkezik az esküvőszervező, Rick:

Rick: Oh, a vőlegény! Üdvözlöm! – kezet nyújt (kicsit homokos beütésű – elnézést a kifejezésért)

Rick: Isteni, mint az oroszlánkirály. Milyen kár, hogy csak most ismerkedtünk meg.

Fede: Örvendek, Federico Fritzenwalden – Rick magához rántja, birizgálja a haját.

Flor (elmenőben): Úr Isten! Ha ettől nem dermed meg a Jégcsap, akkor átkeresztelem Jégheggyé. Rémes!

Fede (Rickről, az esküvőszervezőről):

Nem bírom elviselni ezt az alakot. Mindjárt megfojtom és kidobom az utcára, hogy hadd üsse el egy autó.

Rick: Ha most bemegy a szobájába, esküszöm, hogy megölöm magam.

Fede: Még jobb, úgy legalább nem nekem kell megölnöm!

?Flor?: Hagyd abba a kiabálást, mert lerántod a zselét a hajadról.

Beba Flortól: Mi van a szöszi és közted?

Folyt. a Csacska angyal2-ben